Varacsk filmjeink főszereplőit érdemes megnézni ebben a formabontó, új darabban! A helyszín tökéletesen magadja az alaphangot, az Iparművészeti Múzeum gobelinekkel, puttókkal veretett Díszterme igazán abszurddá teszi a swingerklubbok világát.

Tasnási István Kupidója kemény kritikákat fogalmaz meg a mai világ értékrendjével szemben, ami teljesen egyezik az én véleményemmel. Engem legjobban Leech (Katona László) monológja fogott meg, melyet alant szó szerint idéznék:

"Marxot szerencsére lejáratták a pragmatista kommunisták, pedig ugyanúgy léteznek ma is osztálykategóriák. Csak most már le tudjuk zsibbasztani a proletariátust a párhuzamos világokkal. Olcsó tévé az arcuk elé, játékkonzol a kezükbe és hadd szóljon! A felnőtt lakosságot mesterséges infantilizmusban tartjuk, és ezáltal szublimáljuk az agresszivitását. A proletár otthon marad, nem vonul az utcára, hanem békésen nyomkodja a gombokat vagy bámulja a képernyőt, ahol széptestű retardáltak esznek, isznak, párosodnak és ürítenek. De béke van! A proletár igazából nem él, inkább azt nézi, ahogy mások élnek. Ezért fontos, hogy minden napra biztosítva legyen bizonyos mennyiségű életpótlék. Rendszerünk oszlopai ma már nem az erőszakszervek, hanem a kereskedelmi televíziók szerkesztői és a játékszoftver fejlesztő mérnökök."

Én ezt csak annyival toldanám meg, hogy ma Magyarországon átlagosan napi 4 órát töltünk tévézéssel... Ebben én is benne vagyok a "0" órámmal, mivel nincs tévém. Szegényén! Vagy inkább szegény TE!?

Egy érdekes riportsorozat a szereplőkkel itt olvasható.

(Fotó: Kállai-Tóth Anett)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.