A karácsony a szeretet ünnepe ugyebár ezt tudjuk. Nem tudom ki találhatta ezt ki, de sajnos nem állja meg a helyét napjainkban. Meg fogtok kövezni, de én nem szeretem ezt az ünnepet, igaz, nem vagyok vallásos se, de igazából (és most szintén kövezzetek meg) szerintem senki sem igazán az - eltekintve attól a csekély számú népségtől, akik tényleg az Úr (Urak, Allah, Buddha, Ganésa, Blabla, Stb) szerint élnek és valóban be is tartják az előírásokat önként és dalolva - úgyhogy elég kevesen szeretik ezért a karácsonyt.

Akkor miért szeretik? A gyerekek: sok ajándék Jézuskától. (Kitől?) Ööö, angyalkáktól, janem a Mikulástól. Mi? (Szüleim egy percig se haboztak megmondani: "tőlünk van és nincs semmiféle tag, aki ajándékot hoz ingyen...")

A nem-gyerekek miért szeretik? A nyugalomért, végre a családdal lehetek, az ajándékozás öröméért. Mekkora kamu.

Mi öröm van egy plázában szorongani az "ajándékozás öröméért"? Nyugalom??? A hajam égnek áll, hogy mennyit kell még készülődni, sütni-főzni, vásárolni, sorban állni, stb. Végre a családdal levés pedig kimerül abban, hogy mászkálunk a rokonoknak ajándékért, fenyőfát gyilkolunk az erkélyen, halászlevet paszírozunk, közben megőszülünk, mert a gyerek láb alatt van, apu inkább sörözni megy a haverokkal, mert megunta az egészet, anyu meg az ereit paszírozza a hal helyett. Aztán együtt gyújtjuk föl a lakást, miután anyagilag csődbe mentünk, mert Gizikének muszáj volt megvenni a Hawaii-barbit, különben kinézik az osztálytársai.

Kész rémálom. Nem pedig a szeretet és a pihenés van a középpontban. Inkább a pénz. Ez nem újdonság, nem is erről akar szólni a cikk, de megtaláltam ezt a nagyszerű idézetet és amúgy is fel kellett valahogy vezetni az egészet:

„Kultúránk összessége a vásárlási kedven alapszik, a mindkét fél számára előnyös csereüzlet ideáján. A kirakatokat szemlélve minden van, amit az ember megengedhet magának, bármit megvásárolhatunk készpénz ellenében vagy hitelre – ennek élvezetén alapszik az emberek boldogsága. Az emberek ugyanilyen módon kezelik embertársaikat is.”
„Egy olyan kultúrában, ahol a piac uralkodik, amelyben az anyagi boldogulás jelenti a legnagyobb értéket, ott egyáltalán nem szabad azon csodálkozni, hogy az emberi szeretetkapcsolatok ugyanezen csererendszerben működnek, ugyanúgy, mint ahogy ez az áru- és tőke piacon is történik.”
(Erich Fromm: A szeretet művészete)

A nagy megmondó ezt 50 évvel ezelőtt írta. (Forrás: Tükörben a világ - Játékgyűjtemény)

Szörnyű, hogy a gyerekeinket is arra tanítjuk, hogy minél nagyobb ajándékot kapnak, annál jobban szeretik őket. Ha nem is személyesen neveljük erre, az osztálytársai és a társadalom megteszi helyettünk. (Ezúton is köszönjük szépen.)

És akkor arról még nem is esett szó, hogy mennyi felesleges szemét keletkezik a csomagolás miatt és mennyi totál felesleges cuccot bírnak ránk sózni ilyenkor a rokonok.

Igazából van alternatíva, hogy mindezt kiküszöböljük, de ehhez hozzáállás szükségeltetik. És akkor újra lehet a karácsony a pihenés, a szeretet, a nyugalom és a család szinonimája.

Milyen jó lenne, ha mindenféle drága kütyü helyett lehetne a családtól/barátoktól IDŐ-t kérni, nem? Mire? Hogy összeüljünk társasozni, elmenjünk kirándulni, táncolni, főzzünk együtt ebédet, süssünk sütit, és még sorolhatnám a lehetőségeket, mi mindent lehet együtt csinálni.

De gesztust is jó adni: például, hogy mindig előreengeded a kajáldában a haverodat vagy segítesz anyukádnak cipelni a bevásárló kosarát vagy 2 hónapig mosogatsz helyette. A variációk tárháza kifogyhatatlan...

Hogy mégis hivatalos formába öntsük ígéreteinket és később is lehessen hivatkozni rá, alkottak a Tükörben a Világ-os lányok egy ajándékutalványt:

Ilyet akárki gyárthat otthon, de akár innen is lementheti és kinyomtathatja. 

Én a hűtőre fogom tenni az enyémet a sok-sok karácsonyra kapott (és totálisan felesleges) hűtőmágneseim segítségével. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.