Régóta szeretném már kipróbálni a nagyböjtöt, s idén ennek is eljött az ideje! Eddig el sem tudtam képzelni, hogy 40 napig ne egyek húst, de az utóbbi időben egyre kevésbé kívánom, sőt, néha kifejezetten viszolygok tőle. Ez részben annak köszönhető, hogy már évek óta olvasom, hallom a nagyüzemi állattenyésztés visszásságait. Gondolok itt a virsli és a parizer tartalmára, a húsgyárak embertelen állattartási körülményeire, a nagyüzemi vágóhidak borzalmaira. „Agrárpojácaként” az is tudomásomra jutott, hogy ha bárki szeretne tenni valamit a környezet, a természet, azaz az emberiség jövőjéért, akkor a leghatásosabb megoldás, ha csak egyszerűen kevesebb húst eszik. Ugyanis a sokak által naponta fogyasztott húskészítmények előállítása terheli a legjobban a környezetet. Pl. egy kilogramm marhahús előállítása kb. 16.000 liter víz felhasználásával történik! Aki nem hiszi, itt járjon utána:
(http://www.waterfootprint.org/?page=files/home)

Egy szó, mint száz, régen a paraszti étrend is csak heti 1-2 alkalommal tartalmazott húst, pedig akkor még rendes fizikai munkát is kellett végezni!

Szóval a böjt… Kicsit utánanéztem, hogy is van ez, mert van itt kérem húshagyókedd, hamvazószerda és torkos csütörtök is… Ebbe most nem mennék bele részletesen, de érdemes utána olvasni, hogy mi is ennek a vallási háttere: Húshagyókedd, Hamvazószerda, Torkos csütörtök: Nagy Ági blog

Húshagyókedd a farsangi időszak utolsó napja, a farsangi mulatságok csúcspontja. Másik nevén madzaghagyókedd (utalás a madzagon lógó ételek elfogyására). Hamvazószerda ugyebár a Húsvéti nagyböjt első napja. Ez nemcsak megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról, hanem testünk és lelkünk méregtelenítése is egyben, amolyan belső tavaszi nagytakarítás. Ennek másnapjára esik a torkos csütörtök (ezen is lehet vitatkozni, h ez miért nem böjt előtt van, de egyes források szerint a hagyomány is így tartja, hogy a böjt megkezdése után csütörtökön kell megenni a farsangi időszak maradékait). Ami nekem szemet szúrt, az a torkos csütörtök kommunikációja.

A gond az, hogy a fogyasztásra uszító médiumoknak (tematizáló hatalom) ebből a három szakrális alkalomból pont azt sikerült kiemelnie, ami megint a hedonizmusról és a fogyasztási eufóriáról szól. Nem az önmegtartóztatás, vagy az egészségmegőrzés előnyeit domborították ki, hanem nyilván a rövidtávon minél több hasznot hozó zabálást! „Egyél nálunk féláron!” – olvashatjuk hamarosan mindenütt. Szeretném kiemelni, hogy nem magával az ünneppel van bajom -mert az önmagában jópofa és népszerű-, hanem ennek a kommunikációjával! Mi is passzolna ide jobban, mint Bogár László sorai, a Lefelé a Létezés Lejtőin c. írásából:

„A ’nyálfolyós konzumidióta’ legyártott létkaraktere így válik a tőke forgási sebessége gyorsításának biológiai „kellékévé”, akinek, mint egy sajátos „béltraktusnak”, mindössze annyi a feladata, hogy minél gyorsabban és engedelmesen átpréselje magán azt a „junk food” tömeget, amely már termelése pillanatában veszélyes hulladékként tételezhető.”

Plázazombik az etetőben

De ne csodálkozzunk rá a vallás eme formátumú háttérbe szorításán, hisz’ ez is csak azt igazolja, hogy a deszakralizációs folyamat szépen zajlik, és nem gondolkodó, erkölccsel és helyes értékrenddel megáldott polgárokra van itt szükség, hanem kussban fogyasztó humanoidokra, akik hétvégenként azzal töltik az idejüket, hogy elvándorolnak a fogyasztás „templomába” és megveszik azt a sok-sok felesleges terméket, aminek a legyártásán egész héten dolgoztak…

„A nyugati embernek, még ha önmagát mélyen vallásosnak tartja is, a vallás legfeljebb egy „érdekes hobbi”, a többségnek pedig még ezt sem jelenti. Ez a szemléleti korlátoltság teszi lehetetlenné, hogy megértse, vagy legalább átérezze, hogy más kultúrák esetében ez nem így van. A nyugati embernek eszébe sem jut, hogy vallásának „világszervező értelmét” és az ebből származtatható morális parancsokat a hátköznapok során betartsa, így aztán nem tudja elképzelni, hogy vannak olyan kultúrák, ahol viszont ezek be nem tartása az elképzelhetetlen.” (Bogár László: Lefelé a Létezés Lejtőin)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.