A kert akkor az igazi, ha nem csupán dísznövények múzeuma. Évekig kertészkedtem mindenfelé, otthon is folyamatos idő- és energiabefektetést igényel. De miért ne lehetne úgy kertelni, hogy abból valami haszon is származzon? Hogy ne csak a látvány gyönyörködtessen, hanem az eredmény is!?

Eddig komoly visszatartóerő volt, hogy Budapesten élek és a föld a legtöbb helyen szennyezett (ólom), vagy kimerült (erózió). Aztán Gömörszőlősön Gyulai Iván megmutatta a komposztáló kast, ami egy csapásra megoldotta problémáimat! A hosszú, fűzfagallyakból kasfonással készíthető tereptárgy egyben komposztáló és veteményes is! A 30-40 cm magasan lévő ágyást fel lehet tölteni már kész komposzttal (áldom az eget, hogy ezt már évekkel ezelőtt elkezdtem), így első osztályú, csúcsminőségű földbe ültethetünk. Kisebb kertekben, "városi tanyák"-on ideális megoldás, hisz' kis helyen is elfér és rengeteg zöldséget lehet bele ültetni!

Reklámnyelven így tudnám összefoglalni:

- szarvasmarha trágya: 1500 Ft,

- paradicsompalánta: 300 Ft,

- saját veteményest ültetni: Felbecsülhetetlen!

Mindenkinek csak ajánlani tudom, végtelen örömforrás és folyamatos tanulás! Bővebb cikk és összeállítási segédlet itt.

 Megjelent ma a Magyar Nemzetben Hegyi Zoltán új cikke Az alma és a komp címmel. Továbbá a 13. oldalon van egy frankó kis cikk a magyar mézről is, ami a méhes cikkünket igazolja.

 Magyar Nemzet - 2011. 04. 27. - Ökoterroir - Hegyi Zoltán: A nyúl évében. A régebbi cikkek itt találhatók: http://mn.mno.hu/portal/mnkornyvedelem

Magyar Nemzet – 2011. 04. 20. – Ökoterroir – Hegyi Zoltán: Mellékhatások. A régebbi cikkek itt találhatók: http://mn.mno.hu/portal/mnkornyvedelem

Az utóbbi években újra és újra felröppen a hír a méhek pusztulásáról. A minap aláírásgyűjtő e-mailt is kaptam, miszerint írjuk alá most a petíciót, mert a méhek végveszélyben vannak… Persze aláírtam, de gondoltam most már utánajárok ennek a méhveszélynek, a napokban ünnepeljük úgyis a MÉHEK NAPJÁT! 

Kép forrása: wikipédia

Amit hétköznapi emberként érzékelhetünk, hogy nő a méz ára, pár helyen nem is lehet már kapni, illetve a természetvédők kongatják a vészharangot és figyelmeztetnek, hogy ha a méhek eltűnnek, mi emberek is nagy bajban leszünk! De hogy egy elfogadott forrást is említsek, egy Einsteinnek tulajdonított jóslat szerint (igaz sokan városi legendának tartják), ha a méhek eltűnnek, az emberi fajnak négy éve van hátra a kipusztulásig. Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy a méhek, a szarvasmarhák és a sertések után a harmadik legfontosabb haszonállatnak számítanak, mert a legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszertermelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől, nagyrészt a méhekétől! Egyszerűen kifejezve, ha nincs méh, nincs kaja!

A pusztulás okát sokan a mobiltelefonok hullámainak hatásában keresik, de vannak, akik betegségekről (Nosema-fertőzés, különböző bénulást okozó vírusok-ABPV), élősködőkről (méhatka - Varroa sp.), vegyszerekről, élőhely-beszűkülésről és a sokszínűség csökkenéséről (nagy homogén mezőgazdasági táblák) beszélnek. Nyilván mindegyik közrejátszik, de a fő okot nehéz meghatározni. Egy azonban biztos: Mi emberek oly mértékben avatkozunk be a természeti rendszerek bonyolult világába, hogy ennek következményeit még nem is sejtjük, sőt, az intő jeleket is gyorsan semmisnek tekintjük, és úgy teszünk, mintha mi ártatlan emberáldozatok lennénk egy inka Tollas kígyó (Quetzalcoatl) szertartáson.

A méhek problémája tehát a mi problémánk is, mivel ezek a csodás lények megközelítőleg 20 000 ismert fajjal rendelkeznek, állapotuk pedig alapvetően befolyásolja létfeltételeinket. A világon is egyre kevesebb a méhészet, hazánkban ennek ellenére egyre többen foglalkoznak ezzel a becsületes és embert próbáló mesterséggel – tudtam meg Csáky István méhésztől. Csáky úr további érdekességekre hívta fel a figyelmem, miszerint a tavalyi időjárás méztermelés szempontjából sem volt jó, ezért is kevés a méz a boltokban.
A magyar méz minősége egyébiránt nagyon jó és szigorúan ellenőrzött, az egyik legmegbízhatóbb élelmiszernek számít. Hazánkban 15-20 fajta mézet állítanak elő. Hungarikumnak számít a kevésbé ismert - enyhe vérnyomáscsökkentő hatású - selyemfűméz. Érdemes még tudni, hogy az európai méz jelentős részét hazai méhek gyűjtik, s nagy igény van külföldön akácmézünkre! Magyaros jellegzetesség, hogy mézfogyasztásunk a fent említett tények ellenére mindössze 0,5 kg körül mozog fejenként, ami alacsonynak mondható.

Megkértük egy közeli jó ismerősünket (Paál Attilát) írjon pár sort a hawaii-i/trópusi gyakorlatról:

A méhészkedés a trópusokon sok meglepetést tartogat egy hazai, mérsékelt égövi méhész számára. Az első nagy különbség nyilván, hogy (jó esetben) egész évben lehet termelni. Az itthoni max fél évhez képest ez minimum dupla hatékonyságot jelentene. Igen ám, de a károsítók is egész évben kedvükre kínozhatják a méheket. Ami mondjuk a varroa atka esetében nagy gond. Magyarországon a védekezést rendkívül megkönnyíti az ősz végi téli fiasítás-mentes időszak, amikor 1-1 jól irányzott kezeléssel teljesen atkátlanítani tudjuk a méheket. Trópusi klímán folyamatos védekezés és folyamatos fertőzöttség van. Nagy különbség még, hogy míg mi krajnai, ők olasz méhet használnak. Utóbbi jobban teljesít hordásban, de a hideget kevésbé tűri. A komoly tenyésztési munkának köszönhetően rajzási hajlamuk igen gyenge, ami megint csak könnyíti a munkát. A trópusi növényekről elmondható, hogy vontatottabban virágoznak, mint a mérsékelt öviek. 1-1,5 hónapig is elhúzódhat egy-egy honos faj virágzása. Összességében a trópusokon eredményesebben lehet méhészkedni, de nagyobb odafigyelést igényel.
Szociális tekintetben csak Hawaiiról ejtek szót, hiszen csak itt voltam személyesen is. Az őslakosok nagyon félnek a méhektől. Valószínű ennek kulturális okai vannak. Amikor kiderült, hogy méhész vagyok rendszeresen megkaptam, hogy beteg vagyok és miért nem keresek valami rendes munkát... Az amerikaiak viszont meglátták az üzleti lehetőséget benne és több nagy méhanya nevelő vállalkozás is működik. Az alkalmazottak nem helyiek, az őslakosok félnek, az amerikaiak nem akarnak ilyesmit dolgozni. Rendszerint a Fülöp-szigetekről, Brazíliából esetleg Európából származnak különböző csereprogramokon keresztül.

Holnap van (április 30. – szombat) tehát a méhek napja, melynek a fő üzenete az, hogy vigyázzunk eme törékeny lakótársunkra, ha másért nem hát azért – Drága, önző embertársaim -, mert nagyban függünk tőlük! A méhtársadalom szerepét a táplálékláncban már az amerikai gettókban is megénekelték, ez a szép nóta pl. a beporzás és a propolisz jelentőségéről szól:

 Olyan jó, szép-ízes magyar megfogalmazással alkotott cikkeket olvasni! Igaz, ritka az ilyen, mint a fehér holló, vagy mint a védett állatok. Főleg ha már vadászni is akarnak rájuk – no de ezt majd később. Aki tehát kulturális-ökológiai élménypontokat kíván gyűjtögetni, vagy csak szeretne átlátni a bennünket körülvevő maszlagon, mint sajtos szendvics a Folpackon, az vegye kézbe a minden szerdán megjelenő Ökoterroir rovatot, ami a Magyar Nemzet környezetvédelmi oldalán található. Érdekes és érdemes!
Én magam is igazságra éhezve zarándokolok el minden szerda reggel az újságoshoz, majd a villamoson igazi öko-gourmet-ként ízlelem a fondorlatos körmondatokat és az ütős jelzőket.
Hegyi Zoltán kendőzetlenül tárja elénk a „való világ” történéseit, melyekkel érdemes tisztába lennünk és saját házunk táján cselekednünk, belátásunk szerint.
Tehát minden szerdán Ökoterroir! Álljon itt egy kis ízelítő, melyre a mai „Mellékhatások” című cikkben is hivatkozik a szerző. Egy kis növénytan Mindenkinek:

Magyar Nemzet – 2011. 04. 06. – Ökoterroir – Hegyi Zoltán: Növénytan. A régebbi cikkek itt találhatók: http://mn.mno.hu/portal/mnkornyvedelem

Nemrég indult szórólap-ellenes kampányunk, amely a kevéske hírverés ellenére is szép számú érdeklődőt hozott, kértek több tucat matricát a keszthelyi önkormányzattól, a minap pedig egy rábaparti egyesület írt levelet, hogy csatlakoznának a kezdeményezéshez és fogjunk össze! ;)
EZT MÁR SZERETEM! A ZIP magazin pedig legfrissebb számában megjelentette a matricát egy részletekbe menő cikk társaságában, amiből rengeteg érdekesség kiderül! (Ezúton is köszönjük a ZIP-nek a téma felkarolását és a cikk továbbadását!)

A cikk tanulságai:
- mi fizetjük meg a szórólapok árát, hisz’ az áruházak a termék árába építik be a marketingköltségét (ez a máséval a csalánt tipikus esete);
- egyre kevesebben, egyre kevesebb szórólapot kapunk (a statisztikák szerint);
- a reklámújságok rontják a papírhulladék minőségét! Rengeteg festéket tartalmaznak, sokszor még lakkozottak is, rengeteg fém tűzőt tartalmaznak;
- a direktmarketing-piac címforrása a Belügyminisztérium Központi Nyilvántartója???

A teljes cikk itt olvasható: "Matrica-harc a szórólapok ellen!"
Itt tudtok csatlakozni: NEM KÉRÜNK SZÓRÓLAPOT! Facebook csoport
A kampány anyaga: különböző méretekben letölthető matricák (a letöltéseknél az érdekességek alatt).

S álljon itt pár ütős, külföldi és magyar példa, ki hogy védekezik a szórólapok ellen!

A sima nylonzacskó már egyre több helyen cinkes, valahol már pár forintot („lélektallért”) is kell adni érte, de kétségkívül maradtak még végvárai a zacskóosztogató hadtesteknek. De itt a legújabb camouflage és gyógytapasz a fogyasztói társadalom számára! A „biológiai úton lebomló”, környezetbarát zacskó!!! Már első hallásra is hihetetlen, de hát ha ők mondják… Ha rá van írva… Ők nem hazudhatnak! Pedig ők hazudnak, átvernek, SŐT, mivel semmilyen identitásuk nincsen hazánkat illetően, így a kistermelők jövője sem aggasztja őket. Igen, ők a multinacionális cégek, élelmiszerdiszkontok…

De mindennek ellenére ők annyira környezetvédők, hogy kifejlesztették a lebomló zacskót. Én ezt egyből maró gúnynak és kihívásnak tekintettem, úgyhogy gyorsan elástam az otthoni komposztdombomba két fosztogató („takers”) cég reklámtáskáját. Vártam egy évet. Türelmetlenül… Majd eljött a tavasz és szorgalmas kiskertészként megforgattam a komposztot, kellett a jó porhanyós humusz a veteményeshez. DE NICSAK! Mi kandikál ki a fekete földből? Csak nem a bojkottos, lápgyilkos logója kandikál ki furfangAUCHAN a kupacból? De bizony!

S most lepődjön meg mindenki: nem bomlott le a nyüves! Meg se moccant! Biotáska barátja is színfakulás nélkül vigyorgott Rám, pedig az még a kukoricakeményítős alapanyagot is hirdeti saját magán… Hát ennyit róluk. Szó sincs kérem mikroorganizmusok általi szerves lebomlásról! Egyes szatyrok tartalmazhatnak különböző katalizátoranyagokat, melyek hatására a műanyag láncok gyorsabban szétesnek. Valóban léteznek természetes alapanyagokból – például burgonya-, vagy kukoricakeményítőből – készülő zacskók, de a Magyarországon forgalomban lévő bioszatyrok jelentős része nem ilyen! – olvashatjuk a HuMuSz alelnökével, Graczka Sylviával készült interjúban is.

Újabb logikai bukfenc:
A hazugságon és a megtévesztésen túl, van még egy problémám… Miért kéne lebomlania a zacskónak? Hogy nyugodtan eldobhassuk tetszőleges helyen? Vagy majd a szeméttelepre szállítva lebomlik oxigénmentes környezetben(!!!)? Erre szerintem nincs logikus magyarázat, az meg tovább rontja a dolog renoméját, hogy a lebomló szatyor a szelektív hulladékok közé dobva, rontja az újrahasznosított termék minőségét, mivel degradáló anyagokat tartalmaz…

Tehát a marketing és a profitéhség újabb gólt szerzett a magyar társadalom ellen, s mi ismét a szépítő gólon dolgozunk…

MEGOLDÓKULCS:
- ne vásároljatok a nyilvánosan fosztogató és hazudozó multi-hiper-extra előtagokkal ellátott intézményekben;
- vásárláshoz vigyetek magatokkal textil/vászontáskát, vagy BEVÁSÁRLÓ KOSARAT
(itt jegyezném meg lábjegyzetként, hogy a cigány ember egyik becsületes foglalkozása volt a kosárfonás, amit elvett tőlük a globalizáció. Csakúgy, mint a vályogvetést, vagy a cserépégetést…)
- teli hassal menjetek vásárolni;
- vagy vásárlás helyett olvassatok! Sokszor a szellemi tápláléktól is jól lehet lakni! ;)

Aki pedig nem hisz Szelektív Szilárdnak, az higgyen a hiteles hírforrásoknak:
http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=18395&PHPSESSID=cd6a505ac7b4e241ed0eda50fcb114bc

kép: Stenza

 Március 22-én, kedden lesz a víz világnapja. Ebből az alkalomból összegyűjtöttünk néhány víztesztet, amely azt hivatott megkérdőjelezni, hogy vajon tényleg jobb- e, finomabb-e, egészségesebb-e az ásványvíz, mint a csapvíz, vagy csak a szokásos marketingfogás áldozatai vagyunk?

(kép: Pavel Kuczynski)

A legelső teszt a Szekszárdi Szüreti Napokon a Szekszárdi Klímakör, a Zöldtárs Alapítvány és a Szekszárdi Víz- és Csatornamű Kft. jóvoltából került megrendezésre. Csapvizet és ásványvizet kóstoltattak egy 9 tagú zsűrivel, amiben előre felkért és önkéntes vállalkozók foglaltak helyet.

(Módos Ernő borász, Horváth István a város polgármestere, Pék Györgyi, az Ifjúsági Unió Szekszárd Egyesület elnöke, Zsebők Lajos a Magyar Vízközmű Szövetség képviselője, Szepesi László a Kossuth rádió tudósítója és 4 további önkéntes kóstoló a nézők soraiból)

10 vízmintát kóstoltak, melyből 5 palackozott ásványvíz, 5 pedig csapvíz volt, a vízminták titkosításáról egy szekszárdi ügyvédi iroda gondoskodott. A zsűri tisztaság, íz és illat alapján pontozta a vizeket, továbbá megtippelték, hogy az adott vízminta csapvíz e vagy ásványvíz.

Az első két helyezett holtversenyben - a maximálisan adható 135 pontból - 120 ponttal a bátaszéki és a tolnai csapvizek lett. Részletes értékelő táblázat az eredeti cikkben megtalálható.

A harmadik és a negyedik helyezett szintén holtversenyben 118 ponttal a Radenska és az Evian ásványvizek lett. 

Az ajánlott napi bevitel 2-3 liter víz/fő, ami évenkénti 1000 literre jön ki. Nem mindegy tehát, hogy mennyiért vesszük meg literjét, amikor a bátaszéki és a tolnai csapvíz 1000 literenkénti (1m³) alig 300 forintos árához képest 1000 liter Radenska ásványviz 124.000 forint, illetve 1000 liter Evian ásványviz 286.000 forint.

Forrás: http://zoldtars.hu/hir/vizet_ittak_bort_predikaltak

A második teszt a tudatos vásárlók egyesületének köszönhető és mivel több oldalon keresztül folyik az elemzés, nem kívánom ide másolni, csupán a lényeget: Öt magyarországi vízszolgáltatótól öt településen vettek vizet zöld óvodákban. A minták kémiai, mikrobiológiai vízminőségét vizsgálták és vetették össze a jogszabályban előírtakkal. (jogszabály: http://www.drv.hu/drv/drv_files/File/jogszabalyok/201_2001%20korm.rend.pdf)

A teljes teszt itt olvasható: http://tudatosvasarlo.hu/cikk/termekteszt-csapviz

A TVE nem vetette össze közvetlenül a csapvizet és az ásványvizet, hanem külön-külön elemezte ki azokat, ám az ásványvizes teszt jobbára arról szól, hogy vajon többet tud-e a palackozott ásványvíz, mint a csapvíz.

A teljes cikk : http://tudatosvasarlo.hu/cikk/termekteszt-asvanyviz

Az eredmény nem okoz meglepetést, nem tud többet. Csak drágább. Sokkal. És akkor még nem beszéltünk a PET-palackról, amiben árulják. A palack, mely kőolajból készül, melynek kinyerése megannyi környezeti katasztrófával jár, a háborúkat nem is említve. A palack, melyet aztán kidobunk a szemétbe, mert nem visszaváltható. A palack, mely nem csak közvetve okoz környezeti katasztrófát, hanem ő maga is, amikor 1000 év alatt bomlik le. És több tonnányi utazik belőle a Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget formájában, ami akkora, mint Magyarország területe tizenötször…

http://storyofstuff.org/bottledwater/   - ez a videó mindent elmond a palackozott vízről

Tehát semmi, de semmi értelme ásványvizet inni csapvíz helyett. Ha meg buborékos vízre vágyunk, a szikvíz a megoldás! Ha van otthon szódás szifonunk csak patront kell bele venni, ami visszaváltható is ráadásul, tehát nem terheljük vele annyira a környezetet se. Rendelni is lehet szikvizet, ami szintén visszaváltós rendszerben működik. Pénzt is spórolunk és a környezetünket se károsítjuk tovább felesleges PET-palackokkal.

 Tök község (Pest megye) szőlőhegyén évente 1-2 alkalommal kedvesen füstöl a domboldal. Miért? A komposztálónak tűnő halmok valójában arra várnak, hogy intézményesített barbárok felgyújtsák. Ez a szabály Budapesttől 20 km-re. És a nyakashegyi tájvédelmi körzettől 500 méterre. Akkor mi értelme más településeken az égetési tilalomnak? Mit erőlködjünk?

Miről is van szó tulajdonképpen? Az önkormányzat összegyűjti a faluból a zöldhulladékot – a közterületeken megmetszett fák ágait, a lakosság által összegyűjtött zöldjavakat és ahelyett, hogy egy központi komposztáló helyre szállítanák, inkább meggyújtják… Miért? Szerintünk leginkább lustaságból, ugyanis a pénz nem lehet akadály. Egy régebbi cikkünk is hasonló húrokat pendít a tarlóégetéssel kapcsolatban.

A hatalmas kupacok ott parázslanak még 3 napig, mert ugye frissek, vizesek, tehát égés helyett inkább füstölnek és szép nagy füstfelhőbe burkolják az egész vidéket. A helyszín pedig ugye a Zsámbéki-medence, melyben szépen megül a füst, ha nincs szél: „Hát, szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is...!” (mondaná erre Hofi a diliházas jelenetben). És mondani se kell, hogy milyen hatással van ez az emberi szervezetre és a környezetünkre nézve.

Na jó, de mit tud csinálni egy önkormányzat, egy község, hogy megszabaduljon több 100 kiló zöldhulladéktól? Annyira egyszerű, hogy le sem merem írni: k o m p o s z t á l á s. Remélem senki számára nem ismeretlen eme kifejezés és tisztában van mindenki az előnyeivel. Egyszerű az eljárás: fogjuk a leveleket, ág nyesedékeket, venyigéket és egy rácsos komposztálóba tesszük bizonyos sorrendben (nem bonyolult), időnként ránézünk és nem hagyjuk teljesen kiszáradni. Vagy szólunk a profiknak: komposztmester

Mit nyerünk? 1 év múlva a szerves trágyánál is hosszabb hatóidejű, talajszerkezet-javító, sötétbarna vagy fekete, magas humusztartalmú, föld illatú morzsás anyagot. Amit akár el is adhat az önkormányzat, ezzel kiegészítve a község kasszáját, de a polgármester is hasznosíthatja a saját kertjében, vagy a környező termőföldeken is fel lehet használni. És meglepő, de nem kerül pénzbe. Sőt, pénzt takarítunk meg! És még piciny, szeretett községünk is elmondhatja majd magáról, hogy fenntartható módon kezeli a zöldhulladékot...
Talajjavító hatása pedig a mostani időkben különösen jól jön, ugyanis a talajdegradáció üteme napjainkban látványosan megnőtt. Gyulai Iván előadása szerint Európában 17x gyorsabban degradálódik a talaj, mint újul meg.

(A 3. rész közepétől van szó erről, de addig is témába vág az előadás)

Lesz egy határ, amikor már semmi nem fog tudni ezen segíteni és elsivatagosodik vagy épp elszikesedik majd a talaj a lábunk alatt. Főleg, amíg lustaságból nem teszünk semmit ellene.

Íme egy üdítő példa arra, hogy akár a város közepén is lehet komposztálni, csak elhatározás kérdése az egész.

 Régóta szeretném már kipróbálni a nagyböjtöt, s idén ennek is eljött az ideje! Eddig el sem tudtam képzelni, hogy 40 napig ne egyek húst, de az utóbbi időben egyre kevésbé kívánom, sőt, néha kifejezetten viszolygok tőle. Ez részben annak köszönhető, hogy már évek óta olvasom, hallom a nagyüzemi állattenyésztés visszásságait. Gondolok itt a virsli és a parizer tartalmára, a húsgyárak embertelen állattartási körülményeire, a nagyüzemi vágóhidak borzalmaira. „Agrárpojácaként” az is tudomásomra jutott, hogy ha bárki szeretne tenni valamit a környezet, a természet, azaz az emberiség jövőjéért, akkor a leghatásosabb megoldás, ha csak egyszerűen kevesebb húst eszik. Ugyanis a sokak által naponta fogyasztott húskészítmények előállítása terheli a legjobban a környezetet. Pl. egy kilogramm marhahús előállítása kb. 16.000 liter víz felhasználásával történik! Aki nem hiszi, itt járjon utána:
(http://www.waterfootprint.org/?page=files/home)

Egy szó, mint száz, régen a paraszti étrend is csak heti 1-2 alkalommal tartalmazott húst, pedig akkor még rendes fizikai munkát is kellett végezni!

Szóval a böjt… Kicsit utánanéztem, hogy is van ez, mert van itt kérem húshagyókedd, hamvazószerda és torkos csütörtök is… Ebbe most nem mennék bele részletesen, de érdemes utána olvasni, hogy mi is ennek a vallási háttere: Húshagyókedd, Hamvazószerda, Torkos csütörtök: Nagy Ági blog

Húshagyókedd a farsangi időszak utolsó napja, a farsangi mulatságok csúcspontja. Másik nevén madzaghagyókedd (utalás a madzagon lógó ételek elfogyására). Hamvazószerda ugyebár a Húsvéti nagyböjt első napja. Ez nemcsak megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról, hanem testünk és lelkünk méregtelenítése is egyben, amolyan belső tavaszi nagytakarítás. Ennek másnapjára esik a torkos csütörtök (ezen is lehet vitatkozni, h ez miért nem böjt előtt van, de egyes források szerint a hagyomány is így tartja, hogy a böjt megkezdése után csütörtökön kell megenni a farsangi időszak maradékait). Ami nekem szemet szúrt, az a torkos csütörtök kommunikációja.

A gond az, hogy a fogyasztásra uszító médiumoknak (tematizáló hatalom) ebből a három szakrális alkalomból pont azt sikerült kiemelnie, ami megint a hedonizmusról és a fogyasztási eufóriáról szól. Nem az önmegtartóztatás, vagy az egészségmegőrzés előnyeit domborították ki, hanem nyilván a rövidtávon minél több hasznot hozó zabálást! „Egyél nálunk féláron!” – olvashatjuk hamarosan mindenütt. Szeretném kiemelni, hogy nem magával az ünneppel van bajom -mert az önmagában jópofa és népszerű-, hanem ennek a kommunikációjával! Mi is passzolna ide jobban, mint Bogár László sorai, a Lefelé a Létezés Lejtőin c. írásából:

„A ’nyálfolyós konzumidióta’ legyártott létkaraktere így válik a tőke forgási sebessége gyorsításának biológiai „kellékévé”, akinek, mint egy sajátos „béltraktusnak”, mindössze annyi a feladata, hogy minél gyorsabban és engedelmesen átpréselje magán azt a „junk food” tömeget, amely már termelése pillanatában veszélyes hulladékként tételezhető.”

Plázazombik az etetőben

De ne csodálkozzunk rá a vallás eme formátumú háttérbe szorításán, hisz’ ez is csak azt igazolja, hogy a deszakralizációs folyamat szépen zajlik, és nem gondolkodó, erkölccsel és helyes értékrenddel megáldott polgárokra van itt szükség, hanem kussban fogyasztó humanoidokra, akik hétvégenként azzal töltik az idejüket, hogy elvándorolnak a fogyasztás „templomába” és megveszik azt a sok-sok felesleges terméket, aminek a legyártásán egész héten dolgoztak…

„A nyugati embernek, még ha önmagát mélyen vallásosnak tartja is, a vallás legfeljebb egy „érdekes hobbi”, a többségnek pedig még ezt sem jelenti. Ez a szemléleti korlátoltság teszi lehetetlenné, hogy megértse, vagy legalább átérezze, hogy más kultúrák esetében ez nem így van. A nyugati embernek eszébe sem jut, hogy vallásának „világszervező értelmét” és az ebből származtatható morális parancsokat a hátköznapok során betartsa, így aztán nem tudja elképzelni, hogy vannak olyan kultúrák, ahol viszont ezek be nem tartása az elképzelhetetlen.” (Bogár László: Lefelé a Létezés Lejtőin)